THE SAME TRANSLATED. Ηλθομεν εἰς ἕνα χῶρον, ὄχλος δ ̓ ἀμφίστατο πουλὺς, οὐδ ̓ ἄρ ̓ ἔφην πελάσαι Δάμον ἐμεῖο θέλειν· ἀλλ' ὁ μὲν ἦλθε πέλας, πνεῦσαι δ ̓ ἐγὼ οὐκ ἐδυνήθην, Δάμονος ὀφθαλμῶν εἰς ἐμὲ πηγνυμένων. εἶπε δ ̓ ἔπος, μάλα τι ψυχρὸν, χείλει δέ τις ἄκρῳ κοῦφος ἐπῆν, ὄσσῳ δ ̓ οὐκ ἐνέλαμπε γέλως· ἔγνων δ ̓ ὅσσον ἄχος πραπίδων ἔντοσθε πίεζεν, ὡς ἀφίει τρομερῶς τὴν βαρύφωνον ὄπα. αὐτὰρ ἐγώγ ̓ ἐφόρουν περὶ σώματι νυμφικὸν εἶμα, δεσποσύνης οὐδὲν λευκότερον χροΐῃς, ἦσαν δ ̓ ἐν πλοκάμοισι λίθοι, περικαλλὲς ἄγαλμα, λαμπρὸν ἰδεῖν, κραδίῃ δ ̓ οὐ μάλ ̓ ἄρεσκεν ἐμῇ· καί μ ̓ ὀνόμασσεν ἀνὴρ, γαμετὴν δὲ κάλεσσε γυναῖκα ἐκ σέθεν, ὦ μῆτερ, πᾶν τόδ ̓ ὄρωρε κακόν. And once again we met, She leant upon his arm; Once 'twas mine and mine only: I wept, for I deserved To feel wretched and lonely. And she shall be his bride; The world may think me gay, δεύτερον ἀλλήλοις συνεκύρσαμεν, ἵστατο δ ̓ ἐγγὺς ἠϊθέου καλὴν ὄψιν ἔχουσα κόρη, εν τὴν βλέπε μειδιόων, ψιθύριζε δὲ μείλιχ ̓ ἐν ὠσὶν, φεῦ, φεῦ· πρὶν ἐμὸς ἦν οὗτος, ἐμός γε μόνης καὶ τότ ̓ ἀπ ̓ ὀφθαλμῶν δάκρυ μοι ῥέεν· ἦν γὰρ ἔρημος, ἦν ἀθλίη, λυγρῆς εἵνεκ ̓ ἀτασθαλίης. τὼ ζεύξει μακάριστος Ὕμην, ὁ δὲ τὴν ἐπὶ βῶμον ψεύδορκον νύμφην ἣ φίλον ἄνδρα προδῷ· εἰμὶ δ ̓ ἐγὼ φαιδρωπὸς ἰδεῖν· τὰ γὰρ ἄλγεα κρύπτω. μῆτερ ἐμὴ κάκοφρον, σή μ ̓ ἀπόλεσσε τέχνη. SONG, BY MOORE. When he who adores thee has left but the name Oh say, wilt thou weep, when they darken the fame Yes, weep; and however my foes may condemn, For heaven can witness, though guilty to them, With thee were the dreams of my earliest love; Oh, blest are the lovers and friends who shall live The days of thy glory to see: But the next dearest blessing that Heaven can give Is the pride of thus dying for thee. THE SAME TRANSLATED. Cum sceleris titulos et fati præter acerbi Tune dabis lachrymas, quod me convicia lædant, Sis tu flere memor! tunc, si maledixerit hostis, Testor enim cœlum; quanquam illi justa querela est, Prima mihi puero arrisit tua dulcis imago, Et Domino moriens cum verba precantia fundam, Felix, quisquis erit tibi sospes amicus, Ierne, Promissum fatis cum feret hora decus: Carus at hic coelo, vix illi sorte secundus, Cui licuit pro te sic statuisse mori. |